A festmény Velence csendes szépségét ragadja meg, amelyet a napfelkelte vagy naplemente meleg, arany fénye világít meg. Egy grandiózus palota, melynek bonyolult részleteit a légköri köd lágyítja, uralja a kompozíció bal oldalát. Az építészet finom érintéssel jelenik meg, utalva az idő múlására és a történelem súlyára. A víz túloldalán a Môle húzódik, hajókkal és csónakokkal, melyek finoman ringatóznak, sziluettjeik kontrasztot adnak a szilárd szerkezetekhez. A művész mesterien használja a fényt és az árnyékot a mélység megteremtéséhez, a víz csillog, és visszatükrözi az ég árnyalatait, meghívva a nézőt, hogy belépjen a jelenetbe.