A jelenet olyan lendülettel bontakozik ki, ami azonnal megragadja a tekintetet; a színek bősége táncol a vásznon. A technika kétségtelenül pointillista, ahol a tiszta színek számtalan apró pontja optikailag keveredik, hogy a képet alkossák. Magas fák, amelyek ágai az ég felé nyúlnak, uralják az előteret, lombkoronájuk kék, zöld és sárga mozaik, amelyet napfény és árnyék tarkít. Érzem a nap melegét, a szellő lágy simogatását.

Ahogy a tekintetem elkalandozik, egy távoli öböl vagy öblöcske levendula és rózsaszín lágy árnyalataiban ragyog, nyugodt kontrasztot alkotva az élénk előtérrel. A kompozíció mesteri, a művész ritmus és harmónia érzékével vezeti a néző szemét a jeleneten keresztül. A színek megválasztása sajátos atmoszférát teremt; a nyugalom és a természetes szépség érzését. Ezt a művet nézni olyan, mintha álomba lépnénk, egy helyre, ahol a világot fénnyel és színnel festették.