A jelenet csendes intimitással bontakozik ki, egy pillantás egy francia kertbe. A kompozíciót ügyesen keretezik az előtérben lévő fák kanyargós, sötét ágai, természetes ívet alkotva, amely a tekintetet mélyebbre vonzza a látványba. Ezen a fás ölelésen keresztül egy épületcsoportot látunk; halvány falait és vörös cseréptetejét a borús égbolt szórt fénye lágyítja. Az ecsetvonások lazák és élénkek, megragadják a fény és az árnyék finom változásait a jelenetben.