A műalkotás egy nyugodt tájat örökít meg, tele az ősz meleg árnyalataival. Fenséges fák, élénk narancssárga, arany és sötétzöld árnyalatokkal díszítve, színek szimfóniáját alkotják, ami a horizont felé vonzza a tekintetet. Az apró, finom ecsetvonások utánozzák a levelek lágy zizegését, ahogy áttérnek őszi öltözékükre. A sűrű fák között egy szarvas áll elegánsan, életet adva a festett jelenetnek. Ez a figura, mind nyugodt, mind éber, arra hívja fel a nézőt, hogy fontolja meg a természet nyugalmát - talán emlékeztet a csendes pillanatokra az életben, távol a modern világ zajától.

A művész realista stílust alkalmaz, hangsúlyozva a textúrát és a részleteket; a fák kérge szinte tapinthatónak tűnik, és a páfrányok puhasága ellentétben áll a törzsek szilárdságával. A földszínű árnyalatokat domináló színpaletta a melegség és a nosztalgia érzéseit kelti, vágyakozást éreztetve a hasonló erdei ösvényeken való gondtalan sétára. A légkör telített egy puha fényben, ami egy késő délutánt jelez, ahogy a nap kezdi lenyugodni, arany fényt vetve a jelenetre, ami fokozza a festmény idilikus minőségét. Ez a mű személyes szinten is rezonál - ösztönözve a természetben fellelt szépség és a benne rejlő béke elmélkedésére.