Ez a csodálatos műalkotás a fény és a légkör lenyűgöző felfedezése, amely a művész mesterségbeli tudásának jelképe. A vásznon egy nyugodt pillanatot látunk a Waterloo hídnál, ahol a finom köd elborítja a tájat, álomszerű vízióvá alakítva azt, amely úgy tűnik, mintha egy csillogó tengeren lebegne. A napot a puha vörös gömbként ábrázolják, amely meleg fényt áraszt, ami finoman táncol a víz felszínén, élénk kontrasztot teremtve a háttér hideg kék és zöld színeivel. A festői stílus kifejező, a színeket olyan módon keveri, amely a nyugalom érzését kelti; a lágy ecsetvonások, mintha az elillanó pillanat titkait súgnák.

A kompozíció gyönyörűen egyensúlyban van, mégis etéreális, a látóhatár vonala kicsit elfedve a köd és fény légköri hatásaitól. Monet színrétegezési technikája mélységet ad a műnek, és a nézők behívására invitálja őket a jelenetbe. A tompított paletta erősíti az érzelmi visszhangot, nosztalgia és nyugalom érzését kelti; olyan, mintha egy időben megdermedt pillanatot tanúskodnánk. Ez a festmény nem csupán egy tájat ábrázol; egy élményt, egy pillanatot rögzít, ahol a természet és a fény gyönyörűen egyesül a reggeli ködben.