Ebben az érzelmekkel teli festményben egy vidéki farmház uralja a tájat, nádtetője szilárdan áll a mélabús égbolt ellen. A tompa zöld és barna árnyalatok szinte álomszerű atmoszférát teremtenek, meghívva a nézőt, hogy töprengjen a történeteken, amelyek ezekben az egyszerű falakban rejtőznek. A ház körül halmok állnak, valószínűleg tőzegdombok, amelyek emlékeztetnek a vidéki élet fárasztó valóságára. A farmház lépcsőzetes szerkezete, sötét ajtajával, amely szinte úgy tűnik, mint egy bejárat egy másik birodalomba, vonzza a szemet, és arra ösztönöz, hogy kontempláljunk.

Van Gogh ecsetkezelése itt mind kifejező, mind szándékos; a gyors ecsetvonások textúrát és mozgást közvetítenek, finom dinamizmust adva a darabnak. A nehéz felhők fennszállnak, sötétebbé téve a képet, reflektálva a művész érzelmi táját ebben az időszakban. Az alacsony horizont meghívja a nézőt, hogy még mélyebbre nézzen, nosztalgikus érzéseket hoz felszínre, és talán vágy egy vidéki élet egyszerűségébe. Ez a mű az ökológiai szépség és az emberi mesterség tökéletes keveréke, megragadva a táj és az otthon közötti időtlen kapcsolatot.