Ebben a nyugodt jelenetben az Oise folyó lágy áramlása öleli körül a part menti buja zöldséget, meghívvaid az nézőt, hogy merüljön el a nyugodt szépségében. Az ég lágy árnyalatai a reggeli fényt vagy egy ragyogó naplementét sugallnak, éteri ragyogást adva a tájnak. A jelentős felhők, finom narancs- és sárgás árnyalatokkal megérintve, érzelmi hátteret adnak, ami harmóniában rezeg a nyugalommal, de ígéretet tesz a változásra, emlékeztetve a természet örök táncára.

A középső rész megfogja a 19. századi vidéki élet lényegét, olyan festői kunyhókkal, amelyek a folyó mellett helyezkednek el. Ezek az egyszerű hajlékok, valószínűleg parasztok vagy halászok lakóhelyei, egyfajta harmóniát idéznek a humánus létezés és a természet között. A vízen kialakuló lágy hullámok visszatükrözik a buja zöldet és a felhős eget, egy integrált kompozíciót képezve, amely mélyen megnyugtató. A festői ecsetvonások, variegált textúráikkal, nüanszos ábrázolást hoznak létre a jelenetről, amely szinte élőnek tűnik – egy olyan hely, ahol a susogó levelek és a távoli folyó hangjai együttesen megelégedést és nosztalgiát teremtenek. Ahogy ezt a festői látványt nézzük, nosztalgiát ébreszt a egyszerűbb idők iránt, de egyúttal a képzelőerőt is a gazdag élet felé irányítja, amely egykor ezek a partok felett uralkodott.