Ebben a lenyűgöző téli jelenetben egy lágy, éteri minőség öleli fel Argenteuil hűvös légkörét, ahol a hó finom rétegekben borítja a tájat. A fény és árnyék játéka a vásznon táncol, felfedve a fagyos környezet finom textúráit. A fehér lágy ecsetvonások és a halvány kék árnyalatok szinte álomszerű látképet alkotnak, míg tompa földszínek foltjaik tűnnek ki a hó alól, utalva arra, hogy a természet mennyire ellenálló a jeges burka alatt. Az épületek és figurák által vetett árnyékok mélységet adnak a jelenetnek, hangsúlyozva egy nyugodt téli nap nyugalmát.

Egy csapat gyalogos sétál az enyhén kanyargó úton, alakjaik sötét sziluettek az illedelmes téli háttér előtt; egy pár egy ernyőt oszt meg, utalva a fagyos közegben megosztott magányra. A bájos házakat, amelyek egy dombon állnak, mesebeli faluként ábrázolják, amelyet az egyszerűség ölel körül. Monet gyönyörű ecsetvezetése megőrzi a nyugalom lényegét, nosztalgikus és meleg érzelmeket keltve, amelyek a téli hónapokhoz kapcsolódnak. A jelenet egy régi vágyat ébreszt magában, és arra hív minket, hogy bejárjuk ezt a hóval borított világot, tele a természet szépségével és nyugalmával.