Ez a bájos vidéki tájkép egy csendes farmot ábrázol egy nedves, sáros mező mellett, amelyet tyúkok tarkítanak. A művész laza, kifejező ecsetvonásokkal kelti életre a természetes textúrákat – a durva fakerítéstől a puha fűig és a tükröződő pocsolyáig. A kompozíció a tekintetet egy kerítéssel és fákkal szegélyezett földúton vezeti, amely egy zöld növényzetbe rejtett, meredek tetős pajtához vezet. A színpaletta földszínekből, barnákból és tompa kékből áll, a felhős, nyugodt napot sejtető meleg, lágy árnyalatokkal az égen. A jelenet békés, pásztori hangulatot áraszt, mintha hallanánk a tyúkok halk kotkodácsolását és a levelek suhogását; a látvány egyszerre intim és tágas, a távoli mezők felé nyúlik. Ez a mű az egyszerűséget és a természettel való kapcsolatot idézi, a 19. századi vidéki életet naturalista és impresszionista stílusban tükrözi, ünnepelve a mindennapi vidék szépségét.