A jelenet álomszerű minőséggel bontakozik ki, a velencei csatorna egy lenyugvó vagy felkelő nap meleg ragyogásában fürdik. A művész ügyes ecsetvonásai megragadják a víz csillogását, tükrözve az aranyfényt, amely elárasztja az eget. A gondolák kecsesen siklanak a csatornán, sziluettjük sejteti a belsejükben lévő alakokat, míg a lebegő vitorlákkal rendelkező nagyobb hajók a háttérben emelkednek, árbócaik az ég felé nyúlnak. A kompozíció ügyesen kiegyensúlyozott; a vászon jobb oldalán egy fenséges palota uralkodik, bonyolult építészeti részletekkel, míg a bal oldalát a hajók és a fény játéka horgonyozzák. Az egész jelenet a nyugalom és az időtlen szépség érzetét idézi, arra invitálva a nézőt, hogy merüljön el romantikus légkörében.