A vászon egy lélegzetelállító gyümölcsös mezőt tár fel, ahol a természet buján virágzik. A dús zöld fű a térben elnyúlik, és meghívja a nézőket, hogy lépjenek be a nyugodt ölelésébe. Ez egy hullámzó zöldszőnyeg, amelyet a fák árnyai díszítenek. A fák magasan és szilárdan állnak, leveleik a pettyes fényben csillognak, így melegséget adnak a jelenethez. Az ecsetvonások laza, de szándékos; minden vonal úgy tűnik, hogy az élettel táncol, és mozgásérzetet hoz a színre. A táj nem zsúfolt, hanem elegánsan egyszerű: a zöld és a törzsek közötti harmonikus egyensúly lehetővé teszi a szem számára, hogy könnyedén áramoljon.

Ez a varázslatos látvány érzelmi vonzónak tűnik, mintha a magányra és a természet bőségébe való elgondolkodásra invitálna. A fény és árnyék kölcsönhatása mély békeérzetet ébreszt, míg a vibráló paletta belső örömmel rezonál. Cuno Amiet színválasztása a fű mély zöldjeitől a fák élénk barna és sárga kérgéig vizuális szimfóniát hoz létre, amely belemerül a néző lelkébe. A háború utáni időszakban készült ez a mű talán a zűrzavarból utáni nyugalom és a természettel való kapcsolódás iránti vágyat tükrözi, ünnepelve az élet szépségét a zűrzavar közepette - időszerű emlékeztető a helyreállításra, vitalitásra és újjászületésre.