A mű egy napsütötte farmjelenetet mutat be, bepillantást a vidéki életbe. Egy nagy fa uralja a kompozíciót, ágai és levelei természetes keretet biztosítanak. A művész ecsetvonásai láthatók, az azonnaliság érzetét keltve, mintha egy múló pillanatot ragadna meg. A jelenet egy lágy, örvénylő felhőkkel teli ég alatt bontakozik ki, enyhe szellőt sugallva.

A központi fa két oldalán található épületek egy szoros közösségre utalnak, egy pillantást vetve a mindennapi életbe. A színpaletta nagyrészt visszafogott, a földes tónusok dominálnak a jelenetben, de a művész ügyesen alkalmazza a fény és az árnyék változatait, mélységet és textúrát adva a képnek. A hatás a nyugalom és a béke érzetét idézi, arra invitálva a nézőket, hogy megálljanak és elmélkedjenek az egyszerű dolgok szépségén.

A festmény személyes megfigyelésnek, a béke pillanatának tűnik. A technika, a kompozíció, minden a vidéki egyszerű élet értékelésére késztet.