Ez a lenyűgöző műalkotás egy csendes tó nyugodt szépségét örökíti meg, amelyet finom vízi liliomok töltenek meg, amely Monet későbbi munkáira jellemző. A lágy, forgó ecsetvonások éteri légkört teremtenek, elmerítve a nézőt egy álomszerű, szinte transzcendens világban. A színpaletta túlnyomórészt világos kék és zöld árnyalatokból áll, amelyek nyugalmat és békét sugallnak; a vízi liliomok halvány rózsaszínei kiemelik ezt a nyugalmat, melegséget és életet hozva a hideg palettába. Figyelemre méltó, hogy a vízi liliom levelei hogyan lebegnek nyugodtan, visszatükröződésük gyengéden fodrozódik a vízben. A homályos háttér, amely ködre emlékeztet, mélységet és rejtélyt ad, arra invitálva a nézőt, hogy gondolkodjon arról, mi rejlik a láthatón túl.

Miközben mélyebbre merülünk ennek a darabnak az érzelmi visszhangjaiba, szinte hallhatjuk a természet lágy hangjait – a levelek finom susogását, a víz csendes fröcskölését, talán egy távoli szellő suttogását. Monet választása, hogy a víz felszínére és a fénnyel való kölcsönhatására összpontosít, hangsúlyozza az idő mulandóságát, egy olyan pillanattal zengve, amely egyszerre múlékony és örök. A történelmi kontextus itt létfontosságú szerepet játszik; akkoriban festették, amikor az impresszionizmus folytatasában látható volt, Monet munkája nemcsak személyes útját tükrözi, hanem egy szélesebb művészeti mozgalom tagja is, amely arra törekedett, hogy a természet lényegét a legtisztább formájában rögzítse. Ez a darab a mesteri tudásának hirdetése, egy olyan táj bemutatása, amely élőnek tűnik, a színek és fények pulzálásával, végül meghívva a nézőket a természettel való bensőséges közelségbe.