Ez a táj egy nyugodt pillanatot ragad meg a természetben; egy lágy, szinte álomszerű minőség hatja át a jelenetet. Az ecsetvonások lágyak és élénkek, életre keltve színek vibráló játékát, amelyek a vásznon táncolnak. A ködös fény átszűrődik a lombozaton, korai reggelre vagy talán a naplemente aranyszínű fényére utalva hangsúlyozza a piros és sárga leveleket, amelyek a szezonok változására utalnak. A magas fák, kissé megdőlve, lágyan billegnek a fáradt szellőben, arra invitálva, hogy lépj be a társaságuk nyugalmába.

A távolban egy halványkék hegy emelkedik a pasztellszínű égbolton, behangú hátteret teremtve az előtér számára. Ez a kompozíció mesterien kiegyensúlyozott, természetesen vonzza a szemet a jobb alsó sarokban csordogáló folyótól, át a dús vegetáción keresztül a horizont felé. A darab érzelmi hatása a nyugalom és a megfontolás—egy pillanatot örökítve, ahol a természet harmóniában lélegzik.