A jelenet kézzelfogható drámai érzéssel bontakozik ki; egy hajó, viharba ragadva, küzd a könyörtelen hullámokkal. A művész mesterien használja az ecsetet, hogy megragadja a háborgó tengert, a zöldek és fehérek szimfóniáját, amely a feletti zűrzavart tükrözi. A kompozíció dinamikus, a hajó veszélyesen dől, a tekintetet a vászon középpontjába vonzza. Halvány félhold lóg az égen, a hajó nyomorúságának néma tanúja, melankóliát adva a jelenetnek.

A színpalettát a komor tónusok uralják, a tenger sötétkékjei és zöldjei kontrasztban állnak az ég tompa sárgáival és barnáival. A művész technikája a texturált ecsetvonásokban nyilvánul meg, amelyek az óceán zord és kiszámíthatatlan természetét közvetítik. Az érzelmi hatás tagadhatatlan; együttérzek a hajóval és legénységével, egy baljós érzés, amely sokáig megmarad, miután elfordítom a tekintetemet. A művész megragadja a kiszolgáltatottság pillanatát a természet erejével szemben.