Egy nyugodt vidéki jelenet bontakozik ki ebben a finom pontillista festményben, ahol egy kiterjedt zöld mező, melyet napsütötte foltok tarkítanak, a tekintetet egy bájos falura vezeti, melyet egy vékony templomtornyocska koronáz. A kompozíció kiegyensúlyozza a természetes és az épített elemeket: bal oldalon nagy lombos fák, az előtérben pedig kisebb, fiatal fák szóródnak szét, egyik alatt egy magányos alak csendesen dolgozik. A művész jellegzetes technikája, a kis, élénk színpontokból álló ecsetkezelés csillogó hatást kelt, mely megragadja a fény és árnyék finom játékát a puha, felhős ég alatt. A paletta friss zöldekből, meleg földszínekből és lágy kékekből áll, egy nyugodt, időtlen, késő nyári délután hangulatát idézve. Ez a mű egy csendes vidéki pillanatba repíti a nézőt, elmélkedésre és a természet finom szépségének mély értékelésére hívva.