A jelenet egy londoni éjszaka csendes intimitásában bontakozik ki; egy hűvös, átfogó kék-zöld dominál, a mély alkony palettája. A jellegzetes óratorony magasodik, megvilágított arca világítótorony a sötét égbolton. A művész ügyes ecsetvonása a város érzetét kelti, amelyet enyhe eső mos, elmosva az épületek és utcák széleit. Ez a lágy ragyogások és tompított tükröződések világa, ahol a gázlámpák borostyánszínű fényt vetnek a nedves járdákra.

Szinte hallom a lovak patáinak csattogását és a beszélgetések suttogását, amint a szinte felismerhetetlen alakok az utcán mozognak. Ez a mű a művész azon képességének a bizonyítéka, hogy megragadja egy hely lényegét, egy pillanat hangulatát. A kompozíció mesterien kiegyensúlyozott, a szemeket az előtérből, amelyet kocsik és korai autók népesítenek be, a fenséges mérföldkő felé, majd vissza, egy folyamatos, álomszerű körforgásban.