A festmény egy csendes téli tájra invitál, ahol a hatalmas, de elegáns Kolsås-hegy büszkén emelkedik a lágyan megvilágított égbolt előtt. A hegy, hullámos kontúrokkal, Monet jellegzetes impresszionista stílusában van ábrázolva, lehetővé téve a színek zökkenőmentes keveredését, miközben megragadja a fény és a légkör esszenciáját. A hideg tónusok - a kék, zöld és tompa szürke variációi - dominálnak, létrehozva egy olyan téli hideget, amit szinte érezni lehet, míg a melegebb árnyalatok sejteket hagynak, szuggerálva a felkeltő vagy lenyugvó nap finom melegét.

Ahogy a jelenetet bámulod, a textúrák mozgásérzést keltenek, megörökítve a hó lágy ölelését a csúcson és az arcán táncoló árnyakat. A ecsetkezelés élettel teli és spontán, mintha Monet nemcsak egy fizikai tájat szeretne megörökíteni, hanem egy érzelmi kapcsolatot is a természet világával. Az összkép, amely stabil, mégis kiterjedt, gondolkodásra kínál helyet a nézőnek—egy pillanat, hogy lélegezzen és csodálja a természet nyugodt fenségét, amely visszhangozza Monet mély értékelését a környezettel és annak múló szépségével.