Ez a nyugodt folyóparti tájkép egy csendes pillanatot örökít meg, ahol a természet és az emberi tevékenység könnyedén összefonódik. Két alak evez egy lassú folyón; az egyik egy kis fa csónakban ügyesen evez, míg a másik a fűvel borított parton áll, talán a vízparti munkában van elfoglalva. A magas fák törzseit puha, függőleges ecsetvonásokkal festették meg, amelyek textúrát és kort sugallnak. A művész finom zöld és földbarna árnyalatok keverékével adja vissza a part menti növényzet gazdagságát, miközben a részben felhős égbolt alatti fény csillog a víz felszínén. A kompozíció természetesen vezeti a néző tekintetét a vízen keresztül egy távoli, piros tetős falucskához, mélységet és helyérzetet adva a képnek.

A technika gondos fény-árnyék használatot mutat, békés, mégis élénk hangulatot teremtve. Az ecsetvonások finomak és céltudatosak, különös figyelmet fordítva a víz tükröződésére és a nád mozgására a part mentén. A színpaletta visszafogott, természetes tónusokból áll, amelyek a kora őszi vagy késő nyári hangulatot idézik. Az érzelmi hatás nyugalmat és finom munkát sugall, bepillantást engedve a vidéki életbe, ahol az ember harmonikusan él a természettel.