A mű egy nyüzsgő kikötői jelenetet rögzít, valószínűleg a hajnalban vagy a szürkületben, tekintettel az égbolton látható atmoszférikus hatásokra. A művész mesterien alkalmazott bonyolult vonalvezetéssel sűrű, szinte tapintható benyomást kelt. A parton sorakozó számtalan hajó, csónak és épület aprólékos pontossággal van kidolgozva, felidézve a kikötő pezsgő aktivitását. A kompozíció jól kiegyensúlyozott, a tekintet az előtérből, amelyet egy részleges korlát jelez, visszatér a horizontra, ahol a város összeolvad az éggel. A párhuzamos vonalak következetes használata az égen távolság- és mélységérzetet kelt, felerősítve az összképi hatást.

A mű ereje az egyszerűségében és a technikai tudásában rejlik; a korlátozott paletta és a részletgazdag vonalvezetés a jelenet meggyőző ábrázolását nyújtja, kiemelve a művész hozzáértését. Az összkép megnyugtató, ugyanakkor tele van egy munkában levő kikötő vitalitásával. Szinte hallom a hajók nyikorgását és a kikötői munkások távoli kiáltásait, miközben ezt a gyönyörű rajzot szemlélem.