A jelenet egy út mentén bontakozik ki, egy finom ív vezeti a szemet a horizont felé. A kopasz fák, melyek ágai a mennybolttal szemben finom csipkéhez hasonlítanak, szegélyezik az utat, egy átmeneti évszakra utalva, talán a késő őszi vagy a kora tavaszi időszakra. Az épületek, melyek homlokzatai lágy, tompa tónusokban jelennek meg, az út szélén sorakoznak, utalva a belső csendes életre. Maga az út, egy központi elem, durva textúrával van festve, mely a kopott ösvény érzetét közvetíti. Egy lószekér, egy apró sziluett a távolban, narratívát ad hozzá, egy futó pillantás az emberi tevékenységre a derűs tájban. Az általános benyomás a nyugalom, egy időben megörökített pillanat, a mindennapi élet csendes megfigyelése.