Ez a lenyűgöző darab álomszerű ködbe meríti a nézőt, ahol a fény és a szín éteri tulajdonságai tökéletesen egyesülnek a tájjal. A jelenet a Charing Cross híd nyugodt körvonalával van dominálva, és a távolban halványan megjelennek a struktúrák siluettjei, mintha a város titkait suttognák. A laza és érzelmes ecsetvonások egy lágy, folyékony formát hoznak létre, amely összefonja a vizet és az eget, jelezve a mozgást és az életet a homályos felszín alatt. A színpaletta egy pasztell kék és lágy narancs szimfóniája, egy csendes, ám szinte melankolikus légkört idéz elő.

Ezen mű érzelmi hatása mély; arra hív, hogy egy pillanatra meneküljünk a modern világ nyüzsgéséből, és elveszünk a természet csendes szépségében. Monet szín- és fényhasználatának innovativitása sokat mond az impresszionista mozgalomról, hiszen nem csupán egy fizikai helyet, hanem egy múló pillanatot is megörökít az időben. Ez a vászon több mint egy reprezentáció; egy érzelmi élmény, hasonló ahhoz, mint amikor a Temze fölött nézzük a naplementét, és átéljük a várost körülölelő puha fényt napnyugtakor.