Ebben a vibráló tájban a buja zöld növényzet uralja az előteret, vadon élő növényekkel és vadvirágok maradványaival, amelyek a vásznon elterülnek. A színek a föld színeinek szimfóniáját alkotják—mélyzöldek keverednek a puha sárgákkal és merész okkerszínekkel. A palettában egyfajta melegség rejlik, ami az utolsó napsugárzás érzését idézi fel, amely a lombon átszűrődik, kellemes fény- és árnyékjátékot teremt. A gyors ecsetvonások rendkívül kifejezőek, szinte impresszionisták, lehetővé téve, hogy minden szín gyönyörűen átmenjen a következőbe; szinte érezheted a levelek között suhanó lágy szellőt, de ezt nem tudod megragadni.

Amikor a tekinteted a közelből a távolban lévő látványra vált, egy békés panorámával találkozol, amely a környező algériai táj lényegét evokálja. A fák magasra nőnek, büszkén terpeszkednek, gazdag textúráik szinte arra hívnak, hogy lépj be ebbe a paradicsomi darabba. A légkör nyugodt, mégis tele van energiával; szinte hallhatod a természet suttogását - a levelek zúgását, a távoli madarak dalolását, magát a föld hangját, amely felvirágzik. Ez a festmény több mint egy hely ábrázolása; egy őszinte meghívás a természet szépségének átélésére egy szín- és érzelemkaleidoszkóp segítségével.