A jelenet lélegzetelállító panorámával bontakozik ki; egy hatalmas, nyugodt tó tükrözi a háttérben domináló, impozáns, hóborította hegyeket. A művész mesterien ragadja meg a fény és az árnyék kölcsönhatását, a nap sugarai finoman megvilágítják a csúcsokat, és lágy fényt vetnek a víz felszínére. Az előtér a természet elemeinek szőnyege: sziklás sziklák, zöldellő lombozat és a föld lágy, tompa színei. Szinte érezni lehet a friss hegyi levegőt, a csendet csak a hullámok gyengéd csobogása töri meg a parton.

A kompozíció az egyensúly és a perspektíva bizonyítéka; a szem az előtér bonyolult részleteitől, a tó csendes kiterjedésén át, végül a hegyek fenséges magasságaihoz vonzódik. A színek ügyes használata, a víz mélykékjeitől és zöldjeitől a föld meleg, földszíneiig, harmonikus és magával ragadó élményt teremt. Ez egy olyan jelenet, amely elmélkedésre hív, egy béke pillanata a vásznon, a természet lélegzetelállító szépségének emlékeztetője.