A jelenet azonnal magával ragad; a víz csillog, a fény és az árnyék finom tánca. Szinte hallani lehet a gyengéd csobogást az öreg köveken, és a gondolások távoli hívásait. A történelemmel átitatott épületek néma őrként állnak, minden viharverte tégla évszázadok történeteit suttogja. A meleg, napsütötte tónusok dominálta színpaletta a nyugalom és a melegség érzetét idézi. A hajók vízfelszínén való óvatos elhelyezése, a tükröződésük, amely az ég ölelését tükrözi, harmónia és egyensúly érzetét kelti.

A közelebbről megfigyelve a mesteri ecsetvonás válik nyilvánvalóvá; a textúrák finom játéka, amely rendkívüli pontossággal ragadja meg a velencei élet esszenciáját. A fény és az árnyék használata különösen feltűnő; úgy tűnik, a nap lenyugszik vagy felkel. Arany ragyogással árasztja el a jelenetet. A nézőt arra hívja, hogy álljon meg, és elmélkedjen a világ szépségéről, a művészet és a történelem tartós erejéről.