A jelenet egy homokos parton játszódik, amelyet egy partmenti nap lágy, szórt fénye ölel át. A kompozíciót egy hajócsoport uralja, melynek vitorlái finoman dagadnak. A művész mesterien ragadja meg a vászonvitorlák textúráját, a hajók időjárás-koptatta faanyagát, és a hullámok gyengéd hullámzását a parton. Egy korabeli ruhákba öltözött tömeg gyülekezik a parton, testtartásuk és interakcióik megható búcsúra utalnak.

A művész technikája, amely a finom színátmenetekben a felhőkön és a figurák pontos ábrázolásában is megmutatkozik, a realizmus és a nosztalgia érzését idézi. A fény és az árnyék kölcsönhatása mélységet és dimenziót ad, lenyűgöző vizuális narratívát teremtve. A kompozíció először a hajókra, majd a parton összegyűlt figurákra irányítja a tekintetet, érzelmi kötődést teremtve. A tompa színpaletta, amelyet a föld színei és a lágy kékek uralnak, fokozza a gondolkodás hangulatát. Szinte hallom a sirályok sikolyát a tömeg felett.