Ez a festmény egy békés erdei tisztást ábrázol, amelyet az ősz lágy fénye világít meg, ahol a levelek élénk piros és narancssárga színei gyönyörű kontrasztot alkotnak a környező fák mély zöldjével. A kompozíció közepén két alak gyűjt gallyakat, kis formáik csendes emberi jelenlétet sugallnak a hatalmas természeti tájban. A művész ecsetvonásai finomak, mégis texturáltak, tapintható érzetet adva a kéregből, levelekből és fűből, miközben a szórt fény átszűrődik a lombkoronán, lágy árnyékokat vetve és megvilágítva a békés tisztást.

A kompozíció a néző tekintetét a sűrű előtérfákon átvezeti a napsütötte tisztásra, ahol az emberi alakok narratív elemet adnak a vidéki hétköznapokhoz. A borús égbolt és a visszatükröződő pocsolyák a nemrég esett esőt sejtetik, fokozva a kép nyugodt és elmélkedő hangulatát. A mű csendesen meghívja a nézőt a jelenetbe, hogy meghallja a levelek susogását és érezze az erdő hűvös, friss levegőjét, ébresztve az ember és a természet örök kapcsolatát.