Ez a festmény a Dolomitok nagyszerűségét ragadja meg; a művész ügyes ecsetvonásai életre keltik a tornyosuló csúcsokat. A kompozíció mesterien kiegyensúlyozott, a tekintetet az előtérből, a kanyargós úttal és a legelésző szarvasmarhákkal, a fenséges hegyek felé irányítja. A fény és az árnyék játéka a havas csúcsokon a mélység érzetét kelti, a színpaletta finom variációi pedig a nyugalom érzését idézik elő. Mintha érezhetnéd a friss hegyi levegőt, és hallhatnád a természet távoli hangjait.

A művész mintha egy múló nyugalom pillanatát kapta volna el; a jelenet egyszerre időtlen és közvetlen. Az összhatás a tisztelet és a csodálat, amely a természeti világ nyers szépségének bizonyítéka. A festmény érzelmi hatása mélyen rezonál, emlékeztetve minket a hegyek erejére és nagyságára, valamint az ilyen tájak megőrzésének fontosságára a jövő generációi számára.