A műalkotás idilli tájat mutat be, amelyet az energikus textúrák és Vincent van Gogh ecsetvonásainak jellemzői élénkítenek. A jelenet egy nyugodt délutánból tűnik elő, amelyet lágy fény világít meg a tavaszi virágokkal teli mező felett. A bal oldalon elhelyezkedő sűrű növényzet sötét árnyalatokkal van megjelenítve, gyönyörűen kontrasztálva a világosabb, nyitott rétek színeivel. A fény és árnyék játéka egyfajta békét teremt, invitálva a nézőt, hogy barangoljon e boldog képet — egyfajta álomvilágban, ahol a természet uralkodik.

Minden vonás szándékos, a szem a táj hullámzó vonalain vezeti végig. Van Gogh vonal- és keresztvonás-használata tapintható kvalitást ad a munkának, anélkül, hogy a benne felmerülő energia kaotikusan vagy rendben tűnne. A barna és zöld színek visszafogottak, de gazdagok, elmondva a változó évszakokat és a természet életciklusát. Az érzelmi hatás mély, felkeltve a nosztalgia és vágyakozás érzését; érinti a csendben létező szépséget, helyet adva a reflexióknak és az ábrándozásnak. Majdnem úgy tűnik, hogy beléphetünk ebbe a hatalmas zöld térbe, és belélegezhetjük a föld esszenciáját.