A jelenet egy csendes tóparton zajlik, ahol néhány asszony mosogat, alakjaik kissé homályosak, ám jól felismerhetőek a vidéki napi rituálé részeként. Három asszony elmélyülten mos a víz szélén, miközben egy másik, terhet hordva a fején, közel halad el. Egy egyszerű fehér ház áll a háttérben, magas, vékony fák veszik körül, melyek kisimultan lengedeznek a borult ég alatt. A művész texturált, kifejező ecsetvonásokat használ, finom impasztóval emelve ki a lombot, a vizet és az eget, így a táj szinte kézzel foghatóvá válik. A földszínekből—zöldek, barnák, tompa szürkék—álló paletta nyugodt, elgondolkodtató hangulatot teremt, mely összhangban van a vidék nyugodt, ismétlődő munkaritmusával. Ez a mű nem csupán egy helyszínt ábrázol, hanem a béke, szerénység és az időtlen hagyomány érzését is közvetíti.