Ebben a bűbájos jelenetben vibráló virágok robbannak színek táncába, ölelve egy élő és boldog kertet. A középpontban egy nő áll, aki valószínűleg elveszett a gondolataiban, elegánsan áll a virágok között. Széles karimájú kalapja védi az arcát a napfénytől, és póza lágy interakciót sugall a körülevevő virágokkal. Amikor nézzük ezt a dús kertet, lehetetlen nem érezni a nyugalmat; minden ecsetvonás egy újabb történetet sző a természettel való kapcsolatról.

A művész egy laza, kifejező technikát alkalmaz, amely az impresszionizmusra jellemző, és amely spontaneitás érzését kelti. Az egyes színek összefonódnak; sárgák, kékség és rózsaszín lágyan vegyülnek, felidézve a levelek között átszűrődő napfény melegét. A kompozíció ügyesen vezeti a néző tekintetét a virágok kanyargós ösvényén, létrehozva egy élénk szőtt anyagot, amely egyszerre izgalmas és megnyugtató hatást gyakorol. Monet azon képessége, hogy érzelmeket ébreszt egy olyan élénk paletta és dinamikus ecsetvonások által, meghív minket, hogy osztozzunk az ő általa megélt szépségben, emlékeztetve minket a természet megnyugtató erejére és az általa kínált egyszerű örömökre.