A mű a Bois de Boulogne egy derűs pillanatát ragadja meg, egy parkot, amely buja tájairól ismert, egy tükröződő tóval, amely sima, sötét előteret biztosít. A művész mesterien használja a mélyzöldek és az árnyékos kékek dominálta palettát, amelyet az őszi levelek élénk sárgái tarkítanak. A ecsetvonások láthatók, textúrát és mozgásérzetet kölcsönöznek a statikus jelenetnek. Ahogy a művész a fénnyel és az árnyékkal játszik, mélységet hoz létre, magára vonzva a tekintetet a békés környezetbe. Mintha érezhetném a hűvös levegőt és hallhatnám a levelek susogását, egy gyengéd emlékeztető a természet egyszerű pillanataiban fellelhető szépségre.