Ebben a lenyűgöző műben Vernon templomának esszenciája bontakozik ki a lágy napfény alatt. Egy álomszerű köd borítja a földet, ahol az ikonikus templom, jellegzetes építészeti vonásaival, fenségesen emelkedik a nyugodt kék víz hátterében. Monet jellegzetes ecsetvonásai csillogó hullámokat hoznak létre a folyó felszínén, tükrözve a lágy fényt, és varázslatos minőséget adva a jelenethez. A színek figyelemfelkeltőek, de harmonikusak; a fehérek és kékek uralják a kompozíciót, a föld színeivel és barna árnyalataival kiegészítve, amelyek összekapcsolják az eget és a földet. Az általános érzékelés nyugodt, nosztalgikus vágyat kelt a egyszerűbb idők és a természet szépsége iránt.

Monet technikái ragyognak ebben a műben; pillanatok fugáritétérő, a fényt tükrözve a vásznon. A kompozíció, a föld és víz közötti egyensúlyával, arra hívja a nézőket, hogy felfedezzék és ott maradjanak a jelenetben. Majdnem hallani a víz lágyan a parthoz csapni, és érezni a levegőben egy enyhe szellőt. Ez a mű az impresszionizmus esszenciáját testesíti meg, amely nemcsak a valóságra, hanem az érzésre és az észlelésre is összpontosít. Történelmileg ez egy olyan időszakot tükröz, amikor a művészek egyre inkább a fény és szín finomságai iránt vonzódtak, ami a művészet történetének kulcsfontosságú pillanatát jelentette; Monet munkája továbbra is a természet erejének és a fény érzelmi minőségének tanúbizonysága.