A jelenet csillogó vitalitással bontakozik ki; a Szajna folyó, a hullámzó víz tágas területe uralja az előteret. A napfény a felszínen táncol, kék, zöld és sárga színek kaleidoszkópjává törik, hipnotikus fény- és árnyjátékot hozva létre. Felül a Suresnes ikonikus hídja kecsesen ível át a kompozíción. A híd elegáns szerkezete aprólékosan meg van jelenítve, boltívei a folyópart lágy íveit tükrözik. Az épületek a partvonalat szegélyezik, homlokzataik a nap meleg ragyogását tükrözik, miközben néhány buja lombozatú fa a természetes szépség egy kis érintését adja. A kis, különálló ecsetvonások használata a pointillista technikát idézi fel, ami a képnek vibráló, szinte elektromos minőséget kölcsönöz. Ez egy vizuális szimfónia, a művész fényben és színben való jártasságának bizonyítéka.