Ez a kifejező fametszet Kagoshima japán városának holdfényes folyóparti tájképének nyugodt és kissé misztikus szépségét ragadja meg. A majdnem telihold alacsonyan függ a mély kék éjszakai égbolton, részben vékony felhők által takarva, amelyek finoman összefonódnak az elöl lévő fa kopasz, bonyolult ágaival. Az alkotás ügyesen vezeti a tekintetet egy kanyargó folyóparti úton, amely bambuszkerítéssel és egy nagy, lekerekített kőfallal van határolva, a ragyogó vizet áthidaló masszív íves híd felé. Az utcai lámpák gyengéden világítanak, akár kis lámpások, melegséget csempészve a hűvös kék, szürke és fekete színek palettájába. A távolban egy hegy körvonala csendesen emelkedik, természetes szilárdságot adva a kompozíciónak, és időtlen helyszínérzetet ébresztve.

A művész finom színátmeneteinek és textúrájának használata mesteri; az ég sima, majdnem bársonyos tónusa kontrasztot alkot az ágak éles, összetett vonalaival, dinamikus kölcsönhatást teremtve a nyugalom és a feszültség között. A híd alatti fodrozódó víz tükröződése szinte meditációs hangulatot kölcsönöz, erősítve az éjszaka nyugodt érzetét. Ez a metszet a japán fametszet hagyományhoz tartozik, amely hangsúlyozza a természet hangulatait és a táj és az emberi jelenlét költői harmóniáját, mély érzékenységet mutatva az évszakok és légköri hatások iránt. A nézőt a csendes elmélkedés pillanatára invitálja, felidézve a lágy éjszakai szellő és a híd alatti víz halk csobogásának érzetét.