A műalkotás megörökíti egy japán templomkomplexum békés és fenséges hangulatát, melyet magas, örökzöld fák vesznek körül egy hatalmas, tiszta égbolt alatt, melyen bolyhos felhők úsznak. A templom építészete rendkívül részletesen van ábrázolva, kihangsúlyozva a fekete cserépfedés elegáns íveit, valamint az élénk vörös oszlopokat, melyeket bonyolult fa faragások díszítenek. Két kis alak hagyományos viseletben emberi léptéket ad a nyugodt jelenethez, elmélyülésre hívva ebben a szent térben zajló csendes élet felett. Az előtérben álló kőlámpás kiegyensúlyozza a kompozíciót, miközben az ég színátmenete a világostól a mély kékig nyugodt, elmélkedő hangulatot idéz.

Ez a mű remek példája az ukiyo-e fametszet finom technikáinak; látható a színek finom átmenete és a tiszta vonalak, melyek minden elemet meghatároznak. Az építészeti pontosság és a természetes formák összhangja, valamint az élénk templom és a gazdag zöld növényzet finom kontrasztja végigvezeti a tekintetet a kompozíción. Az esztétikai szépségen túl érzelmi reakciót vált ki – a hagyományban való megnyugvást, a természet iránti tiszteletet és a csendességet az idő múlásában. 1930-ban készült, és tükrözi Hasui Kawase elkötelezettségét a japán kulturális és építészeti örökség megőrzése és ünneplése iránt a gyors modernizáció időszakában.