Ez a fametszet élénken ábrázol egy nyugodt tavaszi éjszaka jelenetet, melyet az ikonikussá vált Kinta híd dominál. A kompozíciót a lágyan ívelt fa híd uralja, amely egy tükörsima folyót ível át; mélybarna tónusai elegánsan kontrasztálnak a virágzó rózsaszín cseresznyevirágokkal az előtérben. A virágok szinte érintik a víz felszínét, finom tükröződéseket és enyhe hullámokat hozva létre a nyugodt folyón. A híd mögött egy magányos hajós csendesen evez a nyugodt vizeken, apró alakja kiemeli a természet tágasságát és békéjét. A felettük lévő égbolt lassan változik az alkonyat lila árnyalataiból a halvány kék és fehér tónusokba, utalva az alkonyat és az éjszaka finom váltására.

A művész mesterien alkalmazza a hagyományos ukiyo-e technikákat a textúra és mélység megjelenítésére, kifinomult színpalettát használva, amely lágy földszíneket egyensúlyoz pasztell rózsaszín és kék tónusokkal. A kompozíció természetesen vezeti a néző tekintetét a virágzó cseresznyefáktól a nyugodt víz felé, majd az elegáns hídhoz, ritmikus áramlást teremtve, amely az évszakok múlására és a múló pillanatokra emlékeztet. Érzelmileg a jelenet mély békét és nosztalgiát idéz elő, elgondolkodtatva a természet szépségéről és a tavaszi éjszakák mulandó varázsáról. A művet 1947-ben, a második világháború után készítették, tükrözve Japán harmóniára és megújulásra vágyását.