Ez a kiváló fametszet megörökít egy békés havas jelenetet, amelyen egy csodálatos vörös templom nyugszik egy kis szigeten, mélykék vízzel körülvéve. A háttérben a hóval borított nagy fenyők magasodnak egy lágy ég alatt, ahol folyamatosan hullanak a hópelyhek, melyek csendes nyugalmat árasztanak a kompozícióban. A művész a havat fehérrel ábrázolja, amely élénken kontrasztál a templom élénk bíborvörös falával és a víz nyugodt kékjével; ez a harmonikus, mégis élénk színpaletta nyugalmat és elmélkedést idéz.

A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott; a templom karakteres formája a jelenet központja, míg a hóval borított fák lágyabb formái és az esernyőt tartó finom alak a templom mellett narratív érintéseket és méretarányt adnak hozzá. A művész aprólékos fametsző technikája megmutatkozik a pontos vonalakban és a színek finom átmeneteiben, melyek egy téli nap nyugalmát és hidegét idézik. A mű a hagyományos japán esztétikát idézi, és a természet szépsége iránti csendes magányt és tiszteletet közvetít, tükrözve a kulturális tiszteletet az évszakok változásai iránt és a művészi eleganciát.