Egy nyugodt éjszakai fényben fürdő, ez a fametszet egy csendes tóparti tájat ábrázol. Az előtérben egy nagy, masszív fa dominál, törzse és lombja az árnyékok és holdfény finom játékával van megjelenítve, míg egy egyszerű faépület csendesen áll mellette, részben ágas-bogas árnyékban. A távolban hegyek és nyugodt víz terül el a horizontig, a hideg kék és lágy zöld árnyalatok az éjszaka csendjét idézik. A művész mesteri színátmenet- és textúratechnika alkalmazásával mélységérzetet kelt, szinte hallani lehet a levelek susogását és a víz lágy csobogását.

A kompozíció szépen kiegyensúlyozott, a fa függőleges erejét kontrasztba állítva az épület vízszintes vonalaival és a tágas háttérrel. A színpaletta, mely mély kékekből, zöldekből és árnyékokból áll, békés, kontemplatív hangulatot áraszt. A precíz ecsetkezelés megörökít egy időben megállított pillanatot, visszatükrözve a szürkület múló szépségét. Ez a mű a shin-hanga mozgalom kiváló példája, amely a huszadik század eleji Japánban a hagyományos ukiyo-e technikákat modern érzékenységgel újította fel.