Ez a kifejező fametszet egy csendes folyóparti jelenetet ragad meg, amelyet magas, összekötött nádcsomók kereteznek, zöldes textúrájuk uralja a kompozíciót. Egy magányos ló, apró vonalakkal és finom árnyékolással megjelenítve, türelmesen áll, ahogy egy fából készült kocsit húz, ami a mindennapi munkát és a vidéki életet idézi. A nád közötti keskeny résen keresztül csillogó kék víz és távoli házikók látszanak, amelyek tökéletesen egyensúlyozzák a súlyos előteret a könnyed mélységgel a háttérben. A fények és árnyékok ügyes használata, valamint a visszafogott, mégis élénk színpaletta nyugodt és kissé nosztalgikus hangulatot teremt. Az egyszerű és precíz kompozíció arra hívja fel a néző figyelmét, hogy megálljon és elképzelje a paták kopogását a földön, valamint a nád halk suhogását, miközben elgondolkodik a természet, a közlekedés és az emberi ipar történelmi kapcsolatán a japán Taisho korszakban.