Ez a nyugodt fametszet egy tóparti jelenetet ábrázol, ahol egy hagyományos japán kőlámpás áll egy sziklás kiugró részen, körülötte kecsesen hajló fenyőfák. Az ég fokozatosan változik a halvány zöldtől a szürkéig, utalva a szürkületre vagy hajnalra. A lámpás és víz tükröződése kettős vizuális hatást kelt, mélyítve a nyugodt légkört. A kompozíció harmonikusan ötvözi a természet organikus formáit az ember alkotta struktúra szabatos geometriai vonalaival, meditatív békét sugározva.

A művész finom tónusátmeneteket és halvány színpalettát alkalmaz, amelyek a shin-hanga technikára jellemzőek, lágy, mégis texturált felületet adva a műnek. A fény és árnyék visszafogottan jelenik meg; a fenyők árnyékai természetes keretet alkotnak, irányítva a néző tekintetét. A mű nyugalmat és elmélyülést idéz fel, a japán természet és emberi művészet összhangjának tiszteletét tükrözve. 1938-ban készült, a shin-hanga mozgalom jelentős alkotása, amely a hagyományos ukiyo-e-t modern érzékenységgel újította meg.