Ez a lenyűgöző tájkép egy békés tóparti jelenetet ragad meg, ahol a víz nyugalmát élénk őszi lombtenger kontrasztja emeli ki. Az alkotás alsó felét uralja a nyugodt kék tó, amely tükrözi az eget, és körülölel egy magányos, fehér vitorlás hajót, amely lassan egy sziklás szakadékok között húzódó rés felé halad. A sziklák és mindkét oldalon magas fenyők lángoló narancs, piros és lágy sárga levelekkel vannak díszítve, amely csodálatosan idézi meg az őszi levegő friss, élénk hangulatát. A távoli dombokat meleg, földszínekkel festették meg, s a tekintetet a festői táj mélyére vezetik.

A mű hagyományos japán fametszési technikát alkalmaz, aprólékos vonalvezetésével és textúrájával hangsúlyozza a természetes formákat, miközben megőrzi a finom egyszerűséget. A művész ügyesen egyensúlyozza a sziklák és lombok részleteit az ég és a víz sík, élénk színfoltjaival. Ez a kontraszt érzelmi mélységet ad a képnek — nyugalmat kelt, miközben az ember elképzeli a víz lágy hullámzását és a lombok susogását az őszi szélben. Az 1952-ben készült alkotás a második világháború utáni korszak hangulatát tükrözi, és a természet örök szépségének ünnepe, valamint a gyorsan változó világban egy békés elmélkedés pillanata.