Ez a békés ukiyo-e nyomat egy csendes reggeli jelenetet örökít meg egy hagyományos japán faluban, mögött pedig a hóborította Fuji-hegy emelkedik magasan. A kompozíció aprólékosan kidolgozott falusi tetőket egyensúlyoz a távoli, nyugodt hegy hatalmas jelenlétével. A lágy kék és földszínek finom átmenete az egy hűvös, tiszta levegőben kibontakozó reggeli fényt idézi, miközben az középső hegyeket részben elfedő ködfátyol mélységet és misztikumot ad hozzá. A tetők és az előtér texturált ecsetvonásai kontrasztosan állnak a távoli hegy sima, éteri ábrázolásával, elmélyülést és tiszteletet keltő hangulatot teremtve.

A mű a XX. század eleji fametszet kifinomult technikáját tükrözi, ahol Hasui Kawase finom színeket és árnyalatokat alkalmazott a hangulat megidézésére, ellentétben a korábbi ukiyo-e markáns kontúrjaival. Érzelmileg békés önvizsgálatra ösztönöz, ember és természet harmóniájának néma tisztelete. Történelmileg ez a mű a Shōwa-kor eleji gyors modernizáció közepette a hagyományos japán élet nosztalgikus ünneplését testesíti meg. Kawase művészi mesterségbeli tudását és a realizmus és a költői hangulat egybeolvasztásának tartós képességét bizonyítja: a nézőt arra hívja meg, hogy megálljon és belélegezze egy rég elmúlt, mégis örökké élő pillanat csendjét.