Ez a kifejező fametszet egy nyugodt nyári tájat örökít meg egy folyóparton, ahol egy finom szivárvány ível magasra a táj fölé. A kompozíció egyensúlyban tartja a magasra nyúló, zöldellő fákat és az egyszerű fehér házat az alul tükröződő vízzel. A víz felszíne visszatükrözi az élénk vadfüvet az előtérben és a nyugodt eget, harmonikus kapcsolatot teremtve az elemek között. A színpaletta lágy pasztellszínekből áll, finom kékekből, megnyugtató zöldekből és földszerű barnákból, melyek nyugodt hangulatot árasztanak, a szivárvány meleg tónusai pedig kiemelik ezt.

A művész gondos vonalvezetést és finom tónusátmeneteket alkalmaz a textúrák — fodrozódó víz, ringatózó fű és réteges levelek — érzékeltetésére. A részletek és az egyszerűség finom egyensúlya meghívja a nézőt, hogy érezze a nyári nap csendjét és gyengéd melegét, mintha hallaná a levelek susogását és a víz távoli csobogását. 1945-ben készült alkotás, mely megindító emlékeztető a szépségre és a nyugalomra egy globális viharokkal terhelt korszakban, egyesítve a tradicionális japán esztétikát és az időtlen természeti nyugalmat.