Ez a nyugodt tájkép egy békés tengerparti látványt ábrázol, egy hatalmas, kiterjedt ég alatt. Az előtérben lévő víz gyengéd fodrozódással csillog, visszatükrözve az ég felett lévő pasztell színeket. A horizontot egy keskeny, sötét földsáv jelöli, amely alacsony hegyek sziluettjével rajzolódik ki a fakuló fény ellenében. Puha, rózsás tónusú felhők lebegnek az égen, békés hangulatot keltve hajnalban vagy alkonyatkor. A kompozíció kiegyensúlyozza az ég szellős nyitottságát a föld és a víz szilárdságával, harmonikus térérzetet teremtve.

A mű hagyományos ukiyo-e fametszet technikákkal készült, gondosan ötvözve a színátmeneteket a víz mély kékjétől a felhők és az ég finom rózsaszín és világoskék árnyalataiig. A finom tónusváltozások lágy, szinte meditatív ritmust és mélységet hoznak létre. A jelenet egyszerűsége és finom szépsége arra hívja fel a nézőt, hogy megálljon és elgondolkodjon – a shin-hanga mozgalom jellegzetes művészi jellemzője, amely a 20. század elején élesztette fel ezt a klasszikus műfajt Japánban.