Az éjszaka mély, nyugodt kékjében fürdő kép egy csendes folyóparti sarkot ragad meg Kumamoto Kasugamachi városrészében. A kompozíció mesterségesen játszik a kontrasztokkal — a hagyományos kura stílusú fehér raktárépületek élesen emelkednek ki a bársonyos indigókék ég ellen, miközben a finom árnyékok titokzatosságot kölcsönöznek a fák és növényzet fölött. Egyetlen ablakból áradó meleg, sárga fény hasítja át a hűvös sötétséget, amely finoman visszaverődik a lágyan fodrozódó vízen, szinte meghitt csendet hívva elő. A bonyolult fametszési technika finom részleteket tár fel a köves töltésen és az építészeti vonalakon, tapintható, szinte suttogó minőséget kölcsönözve a műnek.

Szinte hallani a levelek susogását és az éjszakába burkolózó folyó halk csobogását. Ez a nyomat a Taisho korszakból egy átmeneti pillanatot tükröz Japánban, ahol a hagyomány és a modernitás találkozik — a békés vidéki élet és a kifinomult művészi kifejezésmód ellenpontjaként. A nyugodt szépség elgondolkodtat, egy pillanatot ragad meg a fény és árnyék, víz és föld, csend és élet között. Az árnyalatok finom fokozatossága és a megragadó kompozíció révén egy egyszerű jelenetet költői magasságokba emel, mélyen belevezetve minket a régi Kumamoto nyugodt szívébe.