Élénk zöld erdőkkel borított hegyek háttérében egy nyugodt vízparti falu bontakozik ki. Egy masszív kőmóló kecsesen nyúlik be a visszatükröződő kék vízbe, tetején hagyományos kőlámpással, melyet két apró emberi alak őriz, akik finoman életet visznek a csendbe. A hullámzó víz finom vonalakkal és finom kék átmenetekkel van mesterien ábrázolva, mozgás és nyugalom érzetét keltve. Egy magányos hajó békésen siklik a közelben, vitorlája megfog egy halk szelet, és élénken tükröződik a tó felszínén.

Az alkotás harmonikusan egyensúlyozza a természetes és ember alkotta elemeket: a sűrű erdővel borított domb drámai módon emelkedik ki, de háttérként puha zöld vászonként szolgál a rendezett sorban álló házak mögött. A művész finom fametszet technikája jól látható a lombok vonalas textúrájában és a kőmólót díszítő ismétlődő mintákban, miközben a színpaletta megnyugtató zöldek, lágy földszínek és tiszta kékek keveréke, mely nyugalmat és nosztalgiát idéz elő. Ez a nyomat a huszadik század eleji japán ukiyo-e klasszikus példája, ahol a hagyomány találkozik a hétköznapi tájak gondos megfigyelésével; arra hívja a nézőt, hogy elidőzzön a természet és a kisvárosi élet békés együttélésének pillanatán.