Egy békés, lágyan kékülő égbolt alatt, amelyet a késő délutáni meleg fény világít meg, a mű egy impozáns, hagyományos japán templomot ábrázol, amelyet buja zöld növényzet ölel körül. A fából készült, nagy ívű nádtetős épület és finom részletei uralják a képet, a fény és árnyék játéka mélységet és nyugalmat ad a templomok területének csendes hangulatához. A finom színpaletta — a tető téglavörös tónusai, a fák mélyzöldje és a távoli égbolt halvány lila árnyalata — egy nyugodt, mégis élénk energiát kölcsönöz ennek a fametszetnek.

A kompozíció elegánsan keretezi a templom felső részét, kiemelve a tető kifinomult ívét és az alatta álló masszív oszlopokat. A ritka emberi alakok méretarányt és emberi érintést adnak, míg az égen suhantó madár egy pillanatnyi életet csempész a csendbe. Hasui Kawase mesteri technikája és jellegzetes atmoszférikus rétegzése révén ez a mű a shin-hanga mozgalom kiváló példája, amely a hagyományos ukiyo-e nyomatokat modern naturalizmussal és költészettel élesztette újjá. A nyugodt érzelmi tónus elmélkedésre hív és az örök harmóniát idézi fel a természet, az építészet és az emberi jelenlét között.