A holdfény nyugodt ragyogásában fürdő ez a fametszet, mely egy békés éjszakai tájat ábrázol a folyóparton. Előtérben egy szerény, halványan megvilágított kunyhó áll, melynek meleg fényei az élet jelenlétét sejtetik, míg kicsit távolabb egy magányos csónak lassan ringatózik az Ara folyó tükörsima, nyugodt vízén. A csónak a holdfény tükörképével szemben sziluettként jelenik meg, verse folyamatot adva a kompozíciónak. Fent a felhők finoman keretezik a holdat; szélük megörökíti a szürkület kékjének finom átmeneteit, a horizont közeli sötétebb árnyalatoktól a magasan az égen világosabb tónusokig.

A művész mesterien egyensúlyozza a fényt és az árnyékot a hagyományos ukiyo-e technikák segítségével; a finom, tiszta vonalak meghatározzák a tető és a növényzet sziluettjét, míg a lágy színátmenetek mélység és atmoszféra érzetét keltik. A kompozíció természetesen vezeti a szemet a világító ablakoktól a holdfényben fürdőző folyóhoz, majd az ég felé, szoros összhangban egyesítve az emberi jelenlétet a természet végtelenségével. Ez a metszet gyengéd csendességet idéz elő, mely meghív elmélyült gondolkodásra, és feltárja az ember és a természet időtlen kapcsolatát — melyet az éjszaka lágy fénye és suttogása erősít meg.