Ez a nyugodt fametszet egy békés tóparti jelenetet ragad meg, amelyet az ősz lágy jelenléte hat át. Az előtérben egy vékony fa törzse és ágai terülnek el, finom aranysárga levelekkel, amelyek mintha puhán világítanának a fénynél. A háttérben a sima tó tükrözi a kék eget, amelyet csak enyhe fodrozódások és egy távoli kis csónak törnek meg, csendes történeti hangulatot kölcsönözve a kompozíciónak. A távolban drámai sziklás hegyoldalak emelkednek ki meleg földszínekkel, amelyek élesen kontrasztálnak a víz és az ég tiszta kékjével, előidézve az évszakok gazdag változását.

A művész technikája a hagyományos japán fametszet mesterműve, amely egyesíti a részletgazdagságot merész, de harmonikus színblokkokkal. A kompozíció mesterien egyensúlyozza a közeli és távoli elemeket – a kanyargó ágak intimitást adnak, míg a tágas tó és a meredek hegyek gondolkodásra késztető távolságot invitálnak. A víz kékjének lágy átmenete, a mélytől a világosig, fokozza a békés elmélkedés hangulatát, míg a ritka felhők a néma mozgás érzetét adják. Ez a mű nem csupán a természet nyugodt szépségét ünnepli, hanem kulturális tiszteletadás az évszakok változásának, egy időben megfagyott, mégis mély érzelmekkel teli pillanatot rögzítve.